Vénuszdombi mesék

TAVASZ
Az igazi Kánaán: szőrös lábak, formás popók stb.
Avagy: a tavaszról női szemmel
Imádom ezt az évről évre beköszöntő időszakot! Amikor lekerülnek a nagykabátok, a hosszú gatyák szára megrövidül. A hidegtől csenevész „ágak” megnőnek egy-egy „bimbó” láttán, és már nem a horizontot figyeljük a jobb idő reményében, hanem valami egészen mást, arra lejjebb…
Nem tudom, kedves nőtársaim, hogy ti hogyan vagytok ezzel, de én ilyenkor imádok sétálni. Szinte kémnőnek érzem magam, mikor észrevétlenül egy nagyobb csapat „bika” nyomába szegődöm. Képes vagyok hosszú percekig követni őket, miközben hosszasan elemezgetem, amit látok. A marhavásár-hangulatot fokozza, ha többen vagyunk mi, a gyengébbik nem képviselői. Licitálunk a jobb popó és formásabb vádli tulajdonosára, nagyokat röhögünk, ha egy óvatlan mozdulattól felcsusszanó pulcsi alatt alföldi, esetleg „hollandus” domborzati viszonyok uralkodnak a dombság helyett. Ilyenkor mentve, ami menthető, kiprovokáljuk a megfordulást, a „Kékes” reményében. Általában bejön…
Ettől aztán tényleg sokat gyengül a „nem”-ünk, nem beszélve a férfiak tekintete által kiváltott hatásokról, amitől egyrészt „kibimbózunk”, másrészt „zöld ágra vergődünk”, amennyiben lehetséges. (Mellesleg miért ne lenne az?!) Vad hajszába kezdünk a szerelemért, fajfenntartási és fészekrakási ösztönök törnek ránk, amik miatt képesek vagyunk a még tavaly ősszel „letört ágakat felszedegetni”. Aztán „új hajtás” reményében meleg, nedves helyekre dugni őket.
Egy a lényeg: ilyenkor nem a szemkontaktusra törekszünk. (Egyrészt, mert elővillannak sokkal izgalmasabb látnivalók, másrészt sértő, ha a másik fél nem méltányolja a „kirakatunkat”.) Ez kizárólag a célunk rejtegetésének köszönhető, mivel a szem a lélek tükre, a dekoltázs nagysága és a szoknya hossza pedig a vágyaké… Azaz: ÉLJEN A TAVASZ! Mert dagad a …) 
 
ŐSZ
Igyunk a vénasszonyok(nya)ra!
– avagy: a kóborló csajok és a „csupacucc” hímek zavara –
Hirtelen támadt ötlettől vezérelve vágtunk neki a csajokkal a parknak. Hónunk alatt óbor, plédek és némi rágcsálnivaló. Gyűjtögetni mentünk. Színeket, illatokat, férfipopóképeket és nyármeleg, érett gondolatokat akartunk összeszedni, hogy valahogy átvészeljük a telet. Mit ne mondjak, sikerült. Jól elázni, pedig nem is esett…
Mire megtaláltuk a megfelelő helyet, ahol még burjánzik a fű, és nincs túl sok tarka levél a földön, már igencsak buja gondolataink támadtak az egymást kergető verebek láttán. Talán a narancsszínű bágyadt napfény, a téli álomra készülődő föld illata vagy a férfiak korai túlöltözöttsége végett, de hamarosan világvége-hangulat uralkodott el rajtunk. Az óbor hatására siratóénekbe kezdtünk, miszerint: „Hát én immár mit bujálkodjak, virágom, virágom? Minden legény ázhat-fázhat, nem báááánom, nem bááááánoooom…”
A vénasszony akkor lépett oda hozzánk, amikor a „Nóta állj!” parancsszó elhangzása után beállt az a kínos csend, amitől mindig a hideg futkos a hátamon. Nagymamis mosollyal az arcán nézett ránk, aztán szó nélkül leült közénk. Mi csibemód összehúzódtunk, köpni-nyelni nem tudtunk, nemhogy még értelmeset kérdezni.(Mondjuk, hogy: „Mostmivan?!”) Ő pedig, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, magyarázni kezdett.
A szavai olyanok voltak, mint a háta mögött lehulló falevelek. Kicsit már szárazak, de színesek, és súlytalan-súlyosak. A bortól bódultan hallgattuk, miért szebb a férfikéz, mint a fenék, miért fontos a szag is, nem csak az illat, és a hó fehérsége hogyan babusgatja mélyen, magában az ősz színeit, hogy tavaszt varázsoljon belőlük, ha majdan újra hosszabbak lesznek a nappalok.
A kanok az útról csodálkozó tekintettel figyeltek minket. Talán még a melleink, a csípőnk vonalát keresték, vádlink, bokánk látványa hiányzott nekik. De látszott, nem értik, mi van velünk. Csak csüngtünk a tyúkanyónk szavain, körülöttünk az elmúlás futkosott a bolondos fuvallatokban, de mi nem féltünk már a téltől.
Azóta minden héten egyszer iszunk egy pohár óbort a vénasszonyokra, és titokban a zubogó, tisztuló nedűről suttogó, pinceölbe bújó hordókkal álmodunk… 
 
TÉL
„DÖ BOJZ DONT KRÁJ”
Hullik a hó, hullanak a fejek, hullaszag van. Ja, és zh-időszak…
K. Sándor, született K. Sándor József és társa, B. Benedek 2002. november 2-án, hirtelen felindulásból zsákba kényszerítették a köztudottan homoszexuális M. Györgyöt. Saját bevallásuk szerint a hideg és a hó befolyása alatt álltak, de a hatóságok szerint a Zöld Halál (ZártHelyi dolg.) névre keresztelt egyetemi vírus okozta zavartságuk végett hurcoltak zsákban meleget.
Egyes szemtanúk szerint az elkövetők először brutális kegyetlenséggel felolvasták az áldozatnak sikertelen zh-ikat, majd durva kérdéseiket nekiszegezve (egy adott, fegyvernek látszó tárgyban) zsákba bújásra kényszerítették. Miközben cicának, foltnak, sőt krumplinak nevezték. A szemtanúk a kérdések hallatán (például tanszékvezető: autójának rendszáma, címe, telefonszáma… stb.) fejvesztve menekültek a helyszínről.
A hatóság lakossági bejelentés alapján találta meg az áldozatot, akit támadói a Tuskó parkolóban, „sugárveszély” felirattal ellátott zsákban a bevásárlókocsik mellé helyeztek el. Az eszméletlen állapotban lévő férfit egy hajléktalan vette a hátára, aki alkoholos befolyásoltság alatt állt, emiatt „hősugárzásveszély”-nek olvasta a feliratot. Saját bevallása szerint csak „melegedni” szeretett volna egy kicsit.
Az elkövetőket első fokon felmentették. Enyhítő körülménynek számított a rájuk nehezedő nyomás, ami a Veszprémi Egyetemmel három éve tartó kapcsolatuknak köszönhető. Valamint a városban fellelhető komoly hiányosságok (például megfelelő szórakozóhelyek, programok egyetemistáknak).
A nyomozásba szakértőként bevont pszichológus szerint az elkövetők cselekedetének oka elsődlegesen az, hogy a FIÚK NEM SÍRNAK. Még akkor sem, ha tele a tudatuk. Tettük egyértelműen a belső feszültségek levezetésére szolgált. A szakember állítja, hogy majd csak a nyár kezdete hozhat igazi javulást, addig a fiatalok vélhetően az egyetemen lesznek, bas(sz)ák (a rezet…). 
 
NYÁR
Bícs bojz és bícs görlz
– hiúk és hányok a parton… –
 
A Bícs Boj (Beach Boy, B. B.) általában a vízparton tenyészik. Izmos testalkatú, bőre bronzbarna, fogazata ép, szőrzete hiányzik. Nemét tekintve hím, bár a nőstényekre jellemző tollászkodási hajlama erős. Járása lassú, mellső végtagjait kissé eltartja testétől, hátsó végtagjai ilyenkor laza terpeszben vannak, nemi szervének hangsúlyozása, illetve védelme (nehogy izmos combjai összenyomják) érdekében. Gyakran előforduló izomrángásai nem a fáradtság jelei, hanem tollak híján kénytelen ezeket rázogatni a tyúkok felcsípése végett, valamint területvédő erőfitogtatás okán.
Néhány egyed a vízbe is belemerészkedik akkor, ha több B. B.-vel együtt falkában érkeznek, nőstények felkutatására. Ezek általában kölyökmód és jóval vadabbul viselkednek, amit a többi fürdőző kénytelen elviselni. A falka tulajdonságai közé tartozik a mértéktelen alkohol- és napolajfogyasztás, valamint a nemi felindulásból elkövetett artikulálatlan hangkiadás. A nem túl intelligens B. B. külseje figyelemre méltó, uralmát a parton ennek, valamint fizetőképességének köszönheti. Amennyiben nőstény egyeddel jelenik meg, kommunikációs szokásai megváltoznak: más nőneműekre csak a szeme sarkából néz rá; képes leszedni (a magányos B. B.-vel ellentétben) a mellső végtagjára nőtt vagy a nyakörvére helyezett mobilt; valamint egy pillantással képes kifejezni, hogy „ezazénplaccomcsajomhúzzáeldegyorsan” érzést.
Szaporulatuk az elmúlt években nőtt, az eleinte vándornak, nyaralónak tekintett B. B. kis hazánkban is honosodni látszik. Ennek egyenes következménye, hogy egyre gyakrabban találkozhatunk nőstény megfelelőjével, a B. G.-vel.
A Bícs Görl (Bitch Girl, B. G.) ugyancsak a vízparton látható, leginkább a B. B. közelében. Vékony testalkatú, bőre aranybarna, fogazata ép, szőrzet csak a fején található, ott is csak haj, azon belül is legtöbbször festett formában. Másodlagos nemi jellege hangsúlyos, ami hatással van járására is. A hímekben az utód megfelelő táplálására való testrész fejlettsége a B. G.-hez való szexuális kötődéssé alakul át. Emiatt a nőstény ezt a tulajdonságot háta kiegyenesítésével, ezáltal mellei domborításával próbálja saját céljaira használni. Járása ettől nemes, könnyed és ringó lesz, tompora az elhanyagolhatónak mondható ruházata végett funkcióváltáson megy keresztül.
Vízbe ritkán merészkedik, általában akkor, ha van B. B. kísérője, aki a B. G. beépített mentőmellényén kívül a biztonságát szolgálja. Ellenben szívesen bóklászik az etetők és a göncosztók környékén, főleg ha Sz. B. G. (Szingli B. G.), ahol napszemüvege mögé bújva, egyik mellső végtagjában fagyit tartva (és szorgalmasan nyalogatva), másikkal a göncök között turkálva telefonál úgy, hogy mobilját fejével a vállának szorítja, és hangosan nyávog a vonal másik végén (és tőle pár méterre) lévő B. G.-nek. Akinek optimális esetben a B. B.-je éppen új tollakat vesz.
A B. G. a macskához, azon belül is mondjuk a túltenyésztett perzsához, míg a B. B. a kutyához, azon belül is egy hormonokkal kezelt, borjú nagyságú doghoz hasonlítható leginkább. Elterjedésük oka még nem bizonyított, de sejthető…